A korfui incidens 1946-ban történt, amikor brit hadihajók aknára futottak az albán partok közelében, a Korfui-szorosban. Az eset súlyos diplomáciai válságot okozott Nagy-Britannia és Albánia között, és végül a hágai Nemzetközi Bíróság egyik első nagy horderejű ítéletét eredményezte. Az ügy fontos precedenst teremtett a nemzetközi tengerjog és az államok közötti felelősségvállalás terén.
A második világháborút követően Albánia és Nagy-Britannia között feszült diplomáciai viszony alakult ki. Albánia, Enver Hoxha kommunista vezetésével, szovjetbarát politikát folytatott, míg Nagy-Britannia és szövetségesei ellenségesen tekintettek a kommunista rezsimekre.
A konfliktus gyökere az volt, hogy Albánia saját felségvizeinek tekintette az Adriai-tenger egyes részeit, míg Nagy-Britannia ragaszkodott ahhoz, hogy a Korfui-szoros nemzetközi vízi út, ahol hadihajói szabadon közlekedhetnek.
A feszültségek fokozódtak, amikor 1946 májusában az albán hadsereg brit hadihajókra tüzet nyitott, miközben azok a Korfui-szorosban hajóztak. Bár az incidens áldozatokkal nem járt, London tiltakozott az agresszív lépés ellen.
A helyzet súlyosabbra fordult 1946. október 22-én, amikor a HMS Saumarez és a HMS Volage brit hadihajók a Korfui-szoroson haladtak át, hogy demonstrálják a tengeri szabad hajózás jogát. A két hajó az albán partok közelében, ismeretlen eredetű tengeri aknákra futott, emiatt összesen 44 brit tengerész halt meg, és sokan megsérültek.
A brit kormány azonnal Albániát tette felelőssé, azzal vádolva, hogy szándékosan helyezett el aknákat a szorosban, vagy tudomásával más állam (feltételezhetően Jugoszlávia vagy a Szovjetunió) telepítette őket.
A támadás után Nagy-Britannia 1946. november 12-én végrehajtotta az „Operation Retail” nevű hadműveletet. Ebben a brit haditengerészet aknamentesítést hajtott végre a Korfui-szorosban, anélkül hogy albán engedélyt kért volna.
Ez az akció nemcsak hogy tovább fokozta a feszültséget, hanem Albánia szerint szuverenitásának megsértését is jelentette. Hoxha kormánya hivatalos tiltakozást nyújtott be az ENSZ-hez, míg Nagy-Britannia továbbra is Albániát tartotta felelősnek az aknákért.
A vita végül a Nemzetközi Bíróság elé került Hágában. A „Corfu Channel Case” (Korfui-szoros ügy) néven ismertté vált per az első nagy jelentőségű nemzetközi jogi ügy volt a második világháború után.
1949-ben a bíróság döntése kimondta, hogy Albánia felelősnek tekinthető az áldozatok haláláért és a károkért.
Albániát 844 000 angol fontra kötelezték, amelyet a brit kormány számára kellett kifizetnie.
A bíróság ugyanakkor kimondta, hogy a brit „Operation Retail” akció törvénytelen volt, mert sértette Albánia területi szuverenitását.
Albánia elutasította a döntést, és csak 1996-ban, a kommunizmus bukása után fizette ki a kártérítést.
A korfui incidens a hidegháború korai éveiben történt, és hosszú távú következményekkel járt a nemzetközi jog és a tengerhajózás szabadsága szempontjából. Bár Nagy-Britannia és Albánia viszonya évtizedekig feszült maradt, az ügy precedenst teremtett a tengeri jogi viták rendezésében és a nemzetközi bíróságok szerepének megerősítésében.
Ez az eset jól példázza, hogy a második világháborút követően a nemzetközi jog és diplomácia egyre nagyobb szerepet kapott az államok közötti konfliktusok megoldásában.
